MÉRNÖKBŐL LIFE COACH
Olyan családban nőttem fel, ahol alapvető szempont volt hogy a fiatalabb generáció folyamatosan tanuljon. A természet iránti érdeklődésem, és az, hogy vidéki kisvárosban éltem, egyértelművé tette hogy agrármérnök legyek.
Már évek óta dolgoztam első munkahelyemen, amikor kiderült, hogy a családom egyik őse alapította azt a kutatóintézetet ahol munkát kaptam, s hozta be ezzel talán az én szívembe is az állatok, növények, és a természet iránti örök vonzalmat.
Mindemellett kiskoromtól kezdve imádom a nyomozós, detektív történeteket, filmeket, azokat amelyekben rejtélyt kell megoldani, felderíteni. Nagyjából 8 évesen kezdtem verseket írni, és mindkettő szerelem máig aktívan az életem része.
A life coaching története számomra mégsem egy nagy fordulattal kezdődik, hanem sok apró lépéssel. Amikor már nem akartam tovább élni régi térképek szerint, csak azért, mert egyszer bevált, vagy mert mások szerint azt úgy kell. Nem érdekelt, hogy nem tudom erre a kérdésre a választ: de akkor mit fogsz csinálni?
Innen indult az újratervezésem. A sokadik újratervezésem.
Azonban bármikor kezdem is el egy új dolgot, soha nem éreztem azt, hogy én már nem vagyok az, aki voltam. De. Az is voltam. Meg az is akivé fejlődtem a korábbi élményeimmel, tapasztalásaimmal együtt. Legalábbis, én magamról így gondolkodom.
Ha mindenki úgy élne, mint én, nem lenne kitől tanulnom.
Érdekes, mert még talán senki nem kérdezte tőlem, hogy hetero nőként miért szeretek azokkal az emberekkel foglalkozni, akik azonos nemű embert választanak társnak.
Ez számomra nem mint személyes címke jelenik meg, vagy önvallomás, hanem inkább mint egy közös kapcsolódási pont azokkal az élményekkel, amikor az ember nem tudja, vagy meri biztonságban felvállalni önmagát, az irányt, a vágyait, de nagy a nyomás az "igazodásra".
Nem mer kilógni. Vagy de, mer, csak az mégis egy nagyon magányos állapot. Mert normálisnak kell lenni. Lesz egy "ál" én, ez szól a rajtam kívülálló világnak, és lesz egy "valós" én, aki bezárkózik. És ez azért nehéz állapot, mert a végén mindkettő én egyedül marad.
Az általános iskola alsó tagozatában kiemelkedő voltam irodalomból, bár akkor, ha jól emlékszem fogalmazásnak hívták az órát. Amikor ezt megneszelte néhány osztálytársam, akiknek ez a terület nem ment jól, azt mondták, hogy ne jelentkezzek ha tudom a választ, mert akkor nem ebédelhetek velük.
És abban a helyzetben, úgy éreztem, a hallgatás nem nagy ár, ha végre egy olyan társasághoz tartozhatok, akik nagyon menők!
Tedd meg mindazt a jót, amit képes vagy,
Minden eszközzel, amivel képes vagy,
Minden módon, amin képes vagy,
Mindenhol, ahol képes vagy,
Minden alkalommal, amikor képes vagy,
Minden emberrel, akivel képes vagy,
Egészen addig, amíg képes vagy.
John Wesley
Mindig sok ötletem, tevem van, és most is kíváncsi vagyok mit hoznak az életembe azok a fejezetek,
amelyek még nincsenek megírva.
Felírom az ötleteim egy cetlire...
A kreativitás számomra életerőt jelent. Az a képesség, hogy új nyelvet találjunk valamire, hogy alakítsuk, vagy, hogy egyszerűen csak észrevegyük.
Ez a weboldal leginkább ezért született. Olyan helynek szánom, ahol az újratervezés, új nézőpontok meglátása is egy lehetőség. Ahol az önazonosság alap, ahol az önszeretet és a kreativitás nem különleges adottságok, hanem tanulható, éltető minőségek.
A harmónia, amit élek, messze nem tökéletesség. Sokkal inkább összhang: azzal ami volt, a jelen kérdéseivel, azzal az iránnyal, amerre tartok, ahogy most vagyok. Meg persze jó adag elfogadás az olyan helyzetek felé, amikor fogalmam sincs, mit kéne tennem, merre induljak, csak állok, és tudom, ez nem volt a terv része.
