Tedd meg mindazt a jót, amit képes vagy,
Minden eszközzel, amivel képes vagy,
Minden módon, amin képes vagy,
Mindenhol, ahol képes vagy,
Minden alkalommal, amikor képes vagy,
Minden emberrel, akivel képes vagy,
Egészen addig, amíg képes vagy.
John Wesley
MÉRNÖKBŐL LIFE COACH
Olyan családban nőttem fel, ahol alapvető szempont volt a folyamatos tanulás. A természet iránti érdeklődésem, és az, hogy vidéki kisvárosban éltem, egyértelművé tette hogy agrármérnök legyek.
Már évek óta dolgoztam első munkahelyemen, amikor kiderült, hogy a családom egyik őse alapította azt a kutatóintézetet ahol munkát kaptam, s hozta be ezzel talán az én szívembe is tudat alatt az állatok és növények iránti örök vonzalmat.
Mindemellett kiskoromtól kezdve imádtam a nyomozós, detektív történeteket, filmeket, azokat amelyekben valamilyen rejtélyt kell megoldani, felderíteni. Ekkortájt, nagyjából 8 évesen kezdtem verseket és meséket írni, és mindkettő szerelem máig aktívan az életem része.
A life coaching története számomra mégsem egy nagy fordulattal kezdődik, hanem sok apró felismeréssel. Azokkal a pillanatokkal, amikor éreztem, hogy valami nem illeszkedik hozzám. Amikor már nem akartam tovább élni régi térképek szerint, csak azért, mert egyszer bevált, vagy mert mások szerint azt úgy kell. Innen indult az újratervezésem, a sokadik újratervezésem.
Bármikor terveztem is újra, soha nem éreztem azt, hogy én már nem vagyok az, aki voltam. De, az is voltam, meg az, akivé alakultam, fejlődtem, a korábbi élményeimmel, tapasztalásaimmal együtt. Legalábbis, én magamról így gondolkodom.

Ha mindenki úgy élne, mint én, nem lenne kitől tanulnom.
Érdekes, mert még senki nem kérdezte tőlem, hogy hetero nőként miért szeretek azokkal az emberekkel foglalkozni, akik azonos nemű embert választanak társnak.
Ez számomra nem mint személyes címke jelenik meg, vagy önvallomás, hanem inkább, mint közös kapcsolódási pont azokkal az élményekkel, amikor az ember nem tudja, vagy meri biztonságban felvállalni önmagát, az irányt, a vágyait, de nagy a nyomás az "igazodásra".
Nem mer kilógni, vagy de, mer, csak az mégis egy nagyon magányos állapot.

Mindig sok ötletem, tevem van, és most is kíváncsi vagyok mit hoznak az életembe azok a fejezetek,
amelyek még nincsenek megírva.
Felírom az ötleteim egy cetlire...
A kreativitás számomra életerőt jelent. Az a képesség, hogy új nyelvet találjunk valamire, hogy alakítsuk.
A harmónia, amit élek, messze nem tökéletesség. Sokkal inkább összhang: azzal ami volt, a jelen kérdéseivel, azzal az iránnyal, amerre tartok, ahogy most vagyok.
Te hogy vagy?

